Egy Alpha-hétvége

Egy Alpha-hétvége

A házigazda tollából:

"Sziasztok!  

Itt egy kis összefoglaló arról, hogyan telt az Alpha-hétvége:

Először is, szokás szerint a csapat nevében szeretnénk megköszönni az imáitokat és az anyagi hozzájárulásokat a hétvégéhez. Nagyon sokat segítenek ezek. Köszönjük a bátorító szavakat is - jó tudni, hogy támogató testvérek állnak mögöttünk!

És még sorolhatnám... Lenyűgöző volt az egész.

Nem is tudom, hol kezdjek bele... van miért hálát és dicsőséget adni Istennek!

Végül 25-en voltunk lent, fele-fele arányban vendégek és szervezők. Pénteken még csak főzőcskéztünk (jelentem jól sikerült az indiai), játszottunk, lazultunk, és szombaton tartottuk az alkalmakat. Jópáran szombaton reggelire érkeztek csak.

A helyszín:

Annak ellenére, hogy sokat szenvedtünk a helyszínnel, utolsó pillanatos lemondásokkal együtt, végül minden elképzelésünket felülmúlóan jó helyszínen kötöttünk ki. Ez a hétvége külön kis áldása volt. Egy missziós központban voltunk Inárcson. Óriási, rendezett kert röpipályával, focipályával, padokkal, hintaágyakkal, virágokkal, madárcsicsergéssel. A házban csocsó, billiárd, pinpongasztal. Egy hatalmas, tökéletesen felszerelt ipari konyhával. Könnyű volt főzni, ezért fejedelmi étkezéseink voltak. Nagyon jó volt, hogy egyedül voltunk a helyen, így igazán bensőséges volt a hangulat. Reggel az erdőben pedig a szántók mellett futottunk. Nagyszerű volt! 

A hangulat:

Az Alphákon már megszokott, hogy a vendégek és szervezők valahogy pár hét után olyan szeretetteli közösségbe kerülnek, hogy mindkét csoport hétről-hétre már alig várja, hogy eljöjjön a kedd este. Azok a szolgálatok, ahol az ember nem a szellemi teljesítményre helyezi a hangsúlyt, hanem a kapcsolatokra és közösségre, elképesztő könnyedséggel, örömmel és igazán minőségi közösségi idővel vannak tele. Az a szeretet, ami a mostani hétvégére a társaság között kialakult, az leírhatatlan. Bátran mondhatom - pedig én egy kritikus ember vagyok -, hogy a hétvége során soha senki egyetlen egy percre se érezte rosszul magát, legyen szó vendégről vagy szervezőről. A megérkezésünktől kezdve nevetés, játék, mélység, szeretet jellemzett minden percet. Minden alkalommal úgy érzem, hogy nem lehet überelni azt a szeretetet, amit Isten közénk ad, de mégis minden héten az előző kétszeresét éljük meg. Csodálatos látni, hogy ez milyen hatással van a vendégekre. És tényleg, mindez Isten ajándéka, semmi erőlködés nincs a részünkről. Talán ez is a dolog kulcsa. Gyakran éltem meg azt szolgálatokban, hogy a teljesítménykényszer, hogy valami lelki dolog történjen, akadályozott abban, hogy megszeressem az embereket, miközben igazából ez a legnagyobb lelki dolog, ami történhet...

No, és mit csinált Isten?

Nem lehet teljesen visszaadni a hétvége minden pillanatát. Annyi pici személyes beszélgetés történt, amiben egyesek minden eddiginél jobban megnyíltak, föltették kérdéseiket, majd magukban, egyedül sétálva imádkoztak, keresték Istent, hogy mindezeket túl hosszú lenne leírni, és talán én sem láttam át egészen Isten munkáját. 

Az Alpha tematikája a Szentlélekről nagyon jól össze van állítva. Az első tanítás arról szólt, hogy ki a Szentlélek: a teremtéstől kezdve a Jelenések könyvéig átnéztük, hogy milyen módon van jelen az emberek életében. Az első alkalom Pünkösddel ér véget, és annak az igéretnek a beteljesülésével, hogy Isten megnyitotta az utat minden halandónak, hogy betöltse őket a lelkével. Képzeljétek el, mekkora súlya van ennek az üzenetnek egy rakat olyan ember előtt, aki még ezt soha nem hallotta! Esküszöm, úgy éreztem magam picit, mint Péter Pünkösdkor.

A második alkalmon arról beszéltünk, hogy milyen hatással van a Szentlélek az emberekre, hogy mi is az Ő munkája. A harmadik alkalom pedig arról szólt, hogy hogyan töltekezhetünk be Szentlélekkel. A reggeli alkalmakat kint a szabadban tartottuk, és Isten olyan erősen megjelent, hogy majdnem átcsapott egy spontán dicsőítésbe. A délelőtti második alkalom végén egyszerűen éreztük Isten jelenlétének súlyát, ami miatt egy kis időre meg is álltunk, és vártunk rá. A nem hívő vendégek közül többen kitárták kezeiket, miközben a síri csendben egyszercsak egy szélroham ment végig az egész kerten. Nem könnyű szavakal leírni, de mintha a beszéd végén a csendben rádöbbentünk volna, hogy Isten itt áll közöttünk. Senki mozdulni sem akart. 

Ebédkor a Szentlélek ajándékairól beszélgettünk. Elképesztő volt látni, hogy erre a pontra minden vendég készpénznek és igaznak vette, hogy Isten Lelkének természetfeletti munkája itt van a világban.

Volt egy srác, akinek üzleti megbeszélése volt, de úgy döntött szombat reggel, hogy inkább marad, és lemondja a megbeszélését. Így meghallgatta a tanítást, amiért nagyon hálálkodott. Őt délután kivittük az állomásra, és a kocsiban imádkoztam érte, mondván, ő se maradjon le a dologról. Ahogy imádkoztam, egyszercsak kitört belőle, hogy ő már kétszer megtapasztalta Isten Lelkét a Crescendón, a kreatív istentisztelet közben, és emlékszik, hogy a semmiből Isten olyan szeretete áradt rá, hogy zokokásban töltötte az alkalom hátralevő részét. Mondta, hogy ez történik most is vele, és el is felejtette, hogy ez már nem az első. Mikor kiszállt az autóból, esküszöm, más ember volt, mint amikor lejött Inárcsra. 

Egy másik lány az ebéd alatti beszélgetés közben olyan kristálytisztán írta le, hogy milyen lehet a Szentlélekkel betöltekezni és az ajándékait megélni az életben, hogy alig hittük el, hogy neki semmilyen keresztény megtapasztalása nem volt eddig. Egyszerűen látszódott, hogy megnyílt a szeme. A harmadik srác, az egyik kedvencünk az asztalunknál, minden eddiginél jobban megnyílt. Ő katolikus háttérből származik, és meglepetésünkre nagyon személyesen elkezdett beszélni az asztalnál. Elmondta, hogy ő tudja, hogy Istent kéne követnie, de nem megy. Elkezdte leírni, hogy mit él meg most, hogy itt van közöttünk. Majd teljesen váratlanul nagyon személyes gondolatokat osztott meg, miszerint ő állandóan elveszti az érdeklődését Isten útja felé, és csak párhavonta jut eszébe, és előtört a kiáltás belőle, hogy hogyan lehetne ez végre máshogy! Ő már lassan tíz éve érzi, hogy másképp kéne élnie az életét. Majd két órát beszélgettünk vele. Aztán rótta a kertben a köröket, imádkozva Istenhez, hogy mi legyen...

Ott volt még egy jó barátom, aki évekkel ezelőtt megtért, de sohasem tudott Istennel együtt járni. A teljes agónia jellemezte. Amióta az Alphára jár, nem is tudom - mintha kicserélték volna. A hétvégére olyan változás ment végbe benne, hogy a csapat egyik kedvenc emberévé vált. Ő a cinikusság megtestesült példaképe, de most az alázat és szeretet egy ragyogó mintájává vált. Nem bujkált az emberek elől, hanem folyamatosan beszélgetett, és olyan felszabadultság volt rajta, amit szinte soha nem láttam rajta az elmúlt tíz évben. A szombati vacsorát már ő főzte nekünk. A barátnője, aki fényévekre volt Istentől, az Alphák alatt az egyik legnyitottabb emberré vált. A hétvégén olyannok lettek mindketten, mintha megolvadtak volna Isten szeretetében. Ez a csendes lány akárhányszor megszólalt, szinte kijelentés értékű volt, amit mondott. Tisztán lehetett látni, hogy Isten személyesen beszél hozzá.

Szóval Isten egész nap folyamatosan munkálkodott az emberekben.

Végül eljött az este. Estére annyira szabaddá és bensőségessé vált a hangulat, hogy minden erőlködés nélkül készültünk föl arra, hogy imádkozni fogunk egyenként az emberekért, hogy töltse be őket a Lélek. Nagyon jó, amikor az emberen nincs egy teljesítményszerű nyomás, hanem a barátainak beszélhet. Tudtam, hogy simán lehetek béna, és az egész alkalmat összekutyulhatjuk. Érezhető volt, hogy igazából ami számít, az az, hogy kérjük Istent, mert Ő szeretne válaszolni annak, aki kéri. Végigmentem jópár sztorin a ApCselből, ahol különféle embereket töltött be Isten Lelke, beszéltem ennek hatásáról és arról, hogy Isten mindenkinek válaszol, aki kéri. Aztán elmondtuk, hogy most dicsőíteni fogunk, és egyenként mindenkihez odamegyünk imádkozni.

Ebben az időben az volt a legcsodálatosabb, hogy ahogy elkezdtünk a dicsőítést, Isten lelke leszállt a teremre. Voltak, akik egyből sírásban törtek ki, pedig nem érzelmeskedtem túl a tanítást, az tuti. Engem is meglepett a dolog. Aztán az Alpha-szervezők közül többeknek egyből Isten egyértelmű vezetést adott, hogy kikért és hogyan imádkozzanak. Ők voltak leginkább meglepődve, hogy olyanok felé éreztek egyértelmű hívást, akik nem is az asztaloknál ültek, semmit nem tudtak róluk, de mégis Isten egyértelmű próféciákat adott nekik. Ez azért nagy dolog, mert tényleg nem vagyunk egy fölspanolt, karizmatikus társaság. Az este sem volt erőltetve, nyugalommal vártuk, mi lesz, de amikor elindult a dicsőítés, egyik pillanatról a másikra megváltozott minden. Két lány odament az említett barátom barátnőjéhez, és mindketten konkrétan érezték, amit Isten érez a lány felé, egyikük el is sírta magát. Olyan dolgokért imádkoztak és prófétáltak, ami a lány szívének közepét találta el. Betöltötte a Lélek a lányt, aki ezután csak elöl ült és dicsőített. Én, aki tudom, kiről van szó, csak ámultam, alig hittem a szememnek.

Egy másik lány - aki szintén egy tipikus két lábbal a földön járó, pénzügyi tanácsadó cégnél dolgozó, abszolút materialista gondolkozású lány - szintén egyik pillanatról a másikra megnyílt. Imádkoztunk érte. Isten próféciát és képeket adott, sőt egy ponton még azt is éreztem, hogy hangosan nyelveken szeretnék imádkozni (erről persze már a tanításban beszéltem bőven). De az egész annyira természetes volt. A lány nem lepődött meg, nem ijedt meg, hanem egyszerűen átjárta Isten teljes nyugalma és szeretete. Utána azt mondta, hogy egy számára teljesen ismeretlen, leírhatatlan jelenlét szállt rá. Ki is ment egy picit egyedül beszélni Istenhez, és kicsit úgy kóválygott, mint aki részeg.

Jár az Alphára egy énekes pár a Zeneakadémiáról. Ketten imádkoztunk a fiúért. Amikor megkérdeztem, hogy van-e valami konkrét, amiért imádkozhatunk, rám nézett, és így kezdte: "Hát, igen. Én a mai nap átadtam az életemet Jézusnak..." A segítőtársammal majdnem lefordultunk a székről. Tessék?? Ezt csak úgy mellékesen mondja?! A srác teljesen "sunyiban", egyedül, valahol napközben megtért, és ahogy ott ült, elkezdte ecsetelni, hogy már egy ideje érzi, hogy ezt meg kéne tennie, de a mai nap eldöntötte a kérdést benne. Az, amivel itt találkozott, meggyőzte, és rájött, hogy ez az, amit egész életében keresett. És ahogy imádkoztunk érte, sírva fakadt, majd ránk nézett, és azt mondta: "Hallottam Isten hangját, azt mondta nekem, hogy szeret..."

A barátnőjéhez mindeközben az a lány ment oda, aki tavaly ilyenkor tért meg az Alphán. Ő is a Lélek indíttatására ment oda, nem is ismerte még nagyon ezt a lányt. Másodpercek alatt összefort a szívük, mert kiderült, hogy ezer dologban hasonló kérdésekkel küzdenek, és hasonlóan látják Istent. Ima közben ez a lány azt mondta: "Van az a kép, amit láttam az interneten, hogy egy kislánytól Jézus egy macit kér el, miközben a háta mögött egy nagyobb macit tart, amit oda akar adni. Így látom magam: Jézus egy ideje kéri az életemet, de félek odaadni, most viszont úgy érzem, hogy már Jézus kezében van a maci, és viszi el tőlem..."

Volt ott egy srác, akinek focimeccse volt aznap, és csak estére csöppent be. Ő kifejezetten mondta, hogy nagyon kívülállónak érezte magát az első fél órában. Nem tudta, mi van, aztán egyszercsak Isten békessége töltötte el, és olyan bizonyságot adott magáról neki, ami eddig nem volt soha. Mindez eddig csak egy távoli vallás és szokásrendszer volt számára, de most egy egészen új dimenzió nyilt meg előtte.

És még sorolhatnám... Lenyűgöző volt az egész.

Ha valamire emlékeztethetlek titeket, az az, hogy a hit alap tanításairól beszélni az egyik legmegújítóbb dolog számunkra, érettebb keresztények számára is - mivel a hit alapjai nem olyan dolgok, amiket az embernek a későbbiekben maga mögött kell hagynia. Nem, sőt ezek az alapok mindig a középpontot fogják képezni az életünk minden területén. Jézus személye, a bűnbocsánat, Isten igéretei, a hit szerepe, az ima, Isten igéjének ereje, a Szentlélek szerepe az életünkben: mind olyan dolgok, melyek a mai napig a legfontosabb üzenetnek a számítanak, és amik a legtöbb kérdésre választ adnak. Az egész csapat nevében hálásak vagyunk Istennek azért, hogy valójában az üdvösségünk örömét erősítette meg mibennünk is. 

Minden dicsőség Istené!

Köszönjük a szerető támogatásotokat!

Dani"

Want to find an Alpha near you

Try Alpha

Find out more about Alpha

Learn more

Related