Fény a rácsokon át - Alpha a börtönben

Fény a rácsokon át - Alpha a börtönben

Amikor egy lelkésszel találkozom, elsőként mindig az érdekel, hogy hogyan került erre a pályára. Tóth Lászlóval Esztergom-Budapesti Főegyházmegye börtönlelkészével a Café Pióban találkozva is innen kezdtük a beszélgetést.

Szociálpedagógusként diplomázva sokat foglalkoztam fiatalokkal, majd egy lelki nap után, egy felkérést követően börtönlelkészként kezdtem el tevékenykedni, és ezt csinálom mind a mai napig.

Gyermekkorodban milyen szakmát szerettél volna tanulni, mi szerettél volna lenni?

Visszatekintve nem volt egy konkrét célom. Egy biztos, már az iskolában is mindenki velem beszélgetett. Megosztottak mindent, nehézségeket, szerelmi bajokat stb. Korán, 17 évesen kezdtem el dolgozni. Abban az időben a pályaválasztáskor egy rövid beszélgetés után két lehetőséget adtak meg: vagy gimnáziumba ment az ember, vagy a postaforgalmiba. Én gimnáziumba mentem, de családi okok miatt az első év után dolgozni kezdtem, és épp itt, a mellettünk lévő Jégbüfében volt az első munkahelyem. Bármerre is vetődtem, mindig emberekkel foglalkoztam, beszélgettem, s ez végig kísérte az életemet.

A cukrászmesterség még nem kimondottan egy lelki foglalkozás. Hogyan kanyarodott az életed a lelkészi pálya felé?

Mindig is érdekelt a dolgok mögött rejlő „miért”. Próbáltam keresni az okokat, válaszokat. Vidékre, Szombathelyre költöztem, és ott egy festőművész asszonnyal találkoztam egy kiállításmegnyitón, ahol beszédbe elegyedtünk. Hamar kiderült, hogy rokonlélekkel találkoztam. Akkor még igencsak kereső lélek voltam, mert velem is megesett az, ami oly sok katolikussal, hogy „kibérmálkoztam” , messzebb kerültem az egyháztól. Így újra meg kellett térnem. Kőszegre hívtak el egy lelki gyakorlatra, ahol aztán tényleg találkoztam Istennel. Előtte vasárnapi keresztényként éltem valamiféle hívő életet, de ebbe a keleti filozófiák és a természetgyógyászat is belefért... Hat évig volt természetgyógyászati rendelőm is, és sok rákos beteg érkezett hozzám. A rendelések nagy része is beszélgetésről szólt, s a sok-sok „miért” kérdés is felbukkant megint. Az egyik alkalommal két ugyanolyan típusú betegséggel küzdő hölgy jött hozzám, és ugyanazt a kúrát kezdtük el. Az egyik nagy hittel imádkozott a folyamat alatt, míg a másik nem. Az előbbi heteken belül tünetmentessé vált, a másik viszont meghalt. Ekkor jöttem rá, hogy itt nem is én tevékenykedem, hanem a valóságos Isten munkálkodik a benne hívőkben. Fel is számoltam a rendelőmet, aztán ráléptem a bölcsesség útjára, és fokozatosan elhagytam a régi dolgokat: elégettem a könyveket, kiléptem abból a világból. Az úton találkoztam az első hiteles kereszténnyel, egy nyugdíjasiskolaigazgató hölggyel, és rengeteget tanultam tőle és másoktól is. Aztán ahogy a régi dolgok lezárultak, úgy nyíltak meg újak, és így kerültem a mentálhigiénés területre.

És a börtönszolgálat hogyan került előtérbe?

Szociálpedagógusként diplomázva sokat foglalkoztam fiatalokkal, majd egy lelki nap után, egy felkérést követően börtönlelkészként kezdtem el tevékenykedni, és ezt csinálom mind a mai napig. Szóval egy igen hosszú út vezetett a falakon belülre – pedig vannak, akik pillanatokon belül bekerülnek. (Nevet.)

Hogyan találkoztál az Alphával?

Szombathelyi kollégám hívott föl egyszer ezekkel a szavakkal: „Kezdjél el Alpházni, nagyon jó! Küldök hozzá filmeket is.” Mi mást is mondhattam volna, mint, hogy jó? El is küldte a filmeket, én meg megkérdeztem a liturgián résztvevőket, hogy ha lehetne egy ilyen filmes-beszélgetős alkalom, akkor ki szeretne jönni. Pont tizenketten jelentkeztek – gondoltam, a tanítványi létszám meg is van –, így elkezdtük. Döbbenetes eszköz. Egy olyan tematika, egy olyan program, ami mindenkihez szól. Bármilyen háttérből is jön vagy áll össze a csapat, mégis tudunk egy témafelvetésről hosszú percekig beszélgetni. A film előhoz dolgokat, és mindenki hozzáteszi a magáét. Mindannyian gazdagabbak leszünk. Aki előrébb tart, az sokszor felismeri, hogy ő erre még nem is gondolt, aki pedig az út elején jár, az egy nagyon gazdag útravaló csomagot kap. Én nagyon szeretem, mert meg is tapasztaltam a gyakorlatban, milyen mély gondolatokhoz vezette azokat, akik járnak az alkalmakra. A gyümölcsei is látszanak. Sőt megkeresnek egy gyónás, egy elsőáldozás, egy megkeresztelkedés miatt is. Dicsőség az Istennek ezért a lehetőségért! Én minden egyes alkalom előtt hálát adok, és elmondom, hogy „Uram, ezt Te csinálod, én csak megnyomom a távirányító gombját, és gazdagodom a beszélgetésekből”.

Hogyan néz ki pontosan egy ilyen alphás alkalom?

Az Ifi Alpha filmsorozatot használjuk, s az epizódok bevezetnek egy-egy témát. Tulajdonképpen a keresztény hitbe való bevezetésről szól a film. A vetítés közben vannak szünetek, ahol az ott felvetett kérdéseket megbeszéljük. Tulajdonképpen a vásznon pergett témát hozzák le személyes szintre, mintha azt kérdeznék: „Na, és te? Hogy gondolod, mi a véleményed?” Szerintem ez érinti meg a nézőket, és ez készít elő egy kapcsolódást. Mert természetesen a végcél az Istennel való kapcsolat. Nem a vallás, nem a vallásos cselekedetek a fontosak, hanem az, hogy milyen a kapcsolat, mert Isten nem egy távoli valami, nem egy filozófia, hanem egy élő személy. Én abban tudok segíteni, hogy az élő Istennel való kapcsolat felé terelgetem az embereket. Sokszor a saját életem példáit osztom meg a résztvevőkkel. Ilyenkor mindig nagy csönd van, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ezek működnek.

Ajánlanád az Alphát másoknak, hogy használják? Jó az az eszközkészlet, amivel az Alpha rendelkezik?

Én azt gondolom, hogy remek eszköz. Amire ki van találva – nevezetesen a most érkezőknek, keresőknek –, nagyon jó. Akik az alfától – a kezdettől – indulnak, és valahova el akarnak jutni, azoknak ez egy nagyon jó anyag. A börtön például tökéletes terep a használatára, vagy pl. olyanok között, akik nem keresztény közegből iratkoznak be egy egyházi iskolába, de egy plébánián – mélyebb ismerettel rendelkezők között – már kevesebb lehetőséget látnék benne, mert ott már az alapok ismertek. De a fiatalok közötti munkában, vagy egy frissen épülő közösségben igazán jól használható. „Gyere el, beszélgessünk, kérdéseid vannak, találjuk meg rá közösen a válaszokat!” – erre az Alpha kiváló, mert a hit hallásból fakad, ahogy a Szentírás mondja. Nálunk a börtönben még egy nagy előnye van: mivel a filmek angol nyelven magyar felirattal futnak, így a külföldi fogvatartottakat is el tudjuk velük érni. Jó néhány angol Bibliát kiosztottunk már közöttük…

Mit ajánlasz azoknak, akik egy Alpha-kurzust elvégeznek?

Az Alpha ugyan keresztény anyag, de nem egyházhoz, felekezethez kötött, így következő lépésként egy közösségbe való becsatlakozást ajánlanék. Tudjuk, hogy vatikáni rábólintás van rá, minden a helyén van benne, így katolikus közösségekbe is egy nagyon jó belépő, de bármely felekezetbe való tagozódáshoz megfelelő alapokat biztosít. Az Alpha egy közösséget hoz létre azok között, akik már részt vettek rajta, illetve azok között, akik a frissen érkeztek, és ezt egy-egy helyi felekezetben tovább lehet építeni. Nem a vallást javaslom, hanem a hitet és az élő Istennel való kapcsolatot, és ehhez érdemes hozzátenni az egyház dolgait, tanítását.

Van olyan tapasztalatod, hogy a kurzust elvégzők bekapcsolódtak az Alpha munkájába?

A börtönmisszióban azt tapasztaltam, hogy voltak visszatérők, akik beültek az újabb foglalkozásokra, ellátogattak szentmisére és bibliaórára. De a börtönben élőkről tudni kell, hogy mindegyiküknek van egy belső élete, amit nagyon is meghatároz az, amiért a börtönbe került. Ebben a lelki környezetben zajlanak az események, és egy intenzív gondolkodásra készteti őket, amit hallanak. Nevezetesen, amit hallanak, az az ő egyedi helyzetükre nézve mit jelent, milyen következményekkel jár. Nem ritkán zokogunk, sírunk együtt, és el lehet bizony jutni a megtérésig is. Amit korábban említettem, az Istenkapcsolatra való jutás: ebben formálódnak mindannyian, azt gondolom. Senki sem marad érintetlenül, Isten mindannyiukat megérinti. Jól mutatja például, hogy elfogytak a vallásos témájú könyvek a könyvtárból. Az Isten dolgozik, és ez meglátható minden nap még a börtönben is. Nemrég volt egy olyan esetem, amikor a beszélgető partnerem azt mondta: „Lelkész úr, ne legyen még az alkalomnak vége!” Megkérdeztem, hogy miért. „Mert még tíz perc, és az életem megváltozik!”

Biró Zsolt, 2016. július

Want to find an Alpha near you

Try Alpha

Find out more about Alpha

Learn more

Related