Kata története

Kata története

Elég nehéz gyerekkorom volt, anyám nélkül nőttem fel. Egy éves voltam, mikor a szüleim különváltak, és én apámmal maradtam. 5 éves koromban apám újra megnősült, innen lett két testvérem. Ebben a családban igyekeztek minden gyereknek ugyanazt megadni, mindenkitől ugyanazt elvárni, de én mégis nagyon szűknek, szigorúnak, ridegnek éreztem a kereteket, ráadásul mindennél jobban hiányzott anyám, akit évente egy-két alkalommal láttam.

Szóval hiányzott az Anya az életemből.

Felnőve hamar a saját lábamra álltam, és kialakult bennem az, hogy a magam ura legyek, azt csináljam, ami nekem tetszik, kompromisszumok nélkül. Nem tudtam semmi és senki mellett lehorgonyozni, éltem a világomat, utaztam, szórakoztam.

Viszonylag későn mentem férjhez, tele kétségekkel, hogy menni fog-e vajon nekem a házasság, hiszen a családban nem láttam erre jó példát. Szerencsére a férjem a tartásával, a türelmével megvárta, míg felnövök a dologhoz. Már ekkor kezdtem érezni, hogy hiányzik Isten az életemből. Ezt egész konkrétan tudtam, tehát nem "valami" hiányzott, hanem Isten. Irigyeltem a vallásos embereket, hogy tudnak hinni és ragaszkodni a hitükhöz, de eközben le is néztem őket, mondván, önálló gondolkodásra bizonyára képtelenek, ha ennyire alárendelik magukat Istennek.

Néhány évvel később örökbefogadás útján megérkezett a gyermekünk, és akkor hirtelen megtapasztaltam, hogy minden, amit korábban gondoltam magamról - hogy én egy szeretetteli lény vagyok, erős, önálló, bármit meg tudok oldani, és legfőképpen, hogy milyen szuper anya leszek -, az nem létezik. Nemcsak az életem hullott szét teljesen, hanem én magam is. Úgy éreztem, megszűntem létezni, és helyettem itt van valami szeretetre képtelen szörny, aki nem akarok lenni, de mégis az vagyok. Rájöttem, ezt a helyzetet én soha nem fogom tudni megoldani...

kata története.jpg

Ekkor eljutott hozzám a hír, hogy az egyik helyi gyülekezet Alpha-kurzust indít.

Rögtön éreztem a hívást, hogy oda kell mennem, és a férjem is jönni akart, így együtt mentünk. Ekkor még nagyon kritikusan álltam a hívő emberekhez, elég provokatív is voltam a kurzus alatt, de a csoport állta a sarat. 

Rögtön az első alkalom után, emlékszem, éreztem valami megnyugtató békét.

De az agyamat nagyon lassan tudtam csak meggyőzni, és elengedni azt a meggyőződésemet, hogy egy felelősségteljes felnőtt ember a maga sorsának kovácsa.

Innen indultam, de a közös Alpha-hétvégén már nagyon megérintett, hogy milyen nehéz sorsok és mennyire „normális” emberek vannak a hívők között, ráadásul a lelkésszel is lehet beszélgetni a Biblián kívül másról is. Nem egy begyepesedett csapat volt ott. A közös imádkozásokból nagyon sokat tanultam, és szép lassan megérintett Isten szeretete. Megtapasztaltam, hogyan segít hozzá, hogy annak ellenére, hogy én anya nélkül nőttem fel, és a gyermekemet nem én szültem, mégis igazi szeretetteljes anya-gyerek kapcsolatunk alakuljon ki.

Sosem tudok elég hálás lenni Istennek, ha látom, mekkora utat jártunk be.

Ő töltötte be a szívemet szeretettel, és napról napra mutatja most is, mit hogyan csináljak. A teljes alapoktól épült újra bennem minden.

Want to find an Alpha near you

Try Alpha

Find out more about Alpha

Learn more