Ray története

lead.jpg

Ray művészeti vezetőként dolgozik egy előkelő magazinnál. Erős akaratú, szenvedélyes ember, aki mindig ragaszkodik az elképzeléseihez. Anyja végzetes rákbetegsége után kezdett el azon gondolkodni, hogy lehet-e más módon élni. 

Anyám keresztény volt, de nem a templomba-járó fajta. 5 évvel ezelőtt hunyt el rákban. Betegsége alatt kérte a nővéremet és engem, hogy keresztelkedjünk meg, mivel gyermekkorunkban ez nem történt meg.  Akkor ezt én nem akartam, bár a nővérem engedett anyámnak és a gyermekeit is megkereszteltette. Szerettem anyámat, de vissza kellett utasítanom. 

"Sosem tudtam megtenni semmit, amiben nem hittem."

A halála után kezdtem el gondolkodni azon, hogy mennyire elutasító voltam a kérésével szemben. Ez kétségtelenül egy olyan vágy volt részéről, ami egy ideje már égett benne. Apámat már elvesztettem 15 évvel ezelőtt, így anyám halála arra késztetett, hogy elkezdjek vetni az életemmel.

Egy barátom a munkából megjegyezte, hogy nem voltam igazi önmagam. Ahogy el kezdtem vele beszélgetni rájöttem, hogy soha sem fejeztem ki érzéseimet anyám felé, bár elég nyomasztó volt mindent magamban tartani. A barátom volt az első akivel őszintén tudtam beszélni. Már hosszú ideje keresztény volt és ő javasolta, hogy jöjjek el egy Alphára és nézzem meg, hátha megtalálom amit keresek.

Kíváncsi természetű vagyok, igy azt gondoltam, miért nem tenném. Először azt hittem hogy egy csapat különccel vagyok körbevéve, ahogy felálltak énekelni és azt mondtam magamban , hogy én sohasem tartoznék közéjük. 

Ennek ellenére tovább látogattam az Alphát az ott zajló beszélgetések miatt. Nem jártam egyetemre, így nem volt igazi lehetőségem ilyen mélyenszántó eszmecserékre. Ahogy Istenről, a világmindenségről, a létünk értelméről, a napról napra ránk nehezedő nyomásról beszélgettünk egyre jelentéktelenebbnek éreztem magam.

lead.jpg

"Folytattam az Alphát a beszélgetések miatt."

Észrevettem az Alpha hétvégén, hogy a keresztényeknek olyan lelkesek,  hogy az már szinte „fertőző” volt. Mindenkinek annyi energiája volt. Őrültségnek hangzik, de olyan volt mintha azt mondták volna – gyerünk élvezzük az életet. Úgy éreztem, szinte egy család tagjává váltam, így az Alpha után is eljártam templomba, sőt elmentem egy gyülekezeti kirándulásra is. Akkor határoztam el, hogy megkeresztelkedem.

Mindig is hittem istenben, de nem a Keresztény Istenben. Csak volt egy érzésem, hogy kell lenni valahol egy teremtőnek. Ahogy egyre többet és többet olvastam Jézusról el kezdtem meglátni milyen bámulatos is Ő. Azelőtt úgy gondoltam Jézusra, mint valami sarus hippire, most azonban ha az áldozatára gondolok, arra amit vállalt – számomra ő egyfajta szuperhős. Ő vált életem központjává.

Még mindig megdöbbent az életemben beállt változás - valakiből, aki nem volt hajlandó megkeresztelkedni azzá lettem, aki végül bemerítkezett. A változást mindenki észrevette rajtam a munkahelyemen. Könnyedebb és kevésbé erőszakos lettem. Sokkal jobban érzem magam a bőrömben, és békésebbek a kapcsolataim. Az Alpha teljesen megváltoztatta az életemet. Lehetőségem nyílt beszélni erről a gyülekeztben néhány hónapja. Jó érzés tudni, hogy mindenki történetét megbecsülik, még akkor is ha nem az ékesszólásról vagy híres. Mindenkinek különleges a története. 

Az Interjút készítette: Yosola Olorunshola

Fotó: Alex Douglas 

Pin Goog