A gödör aljáról

Endrének hívnak.

Én jóllehet, már több mint hat éve végeztem el az Alphát, de pontosan emlékszem minden egyes témára, a közös vacsorákra, amelyekkel ezek az alkalmak indultak, minden egyes előadásra, minden egyes filmre, amit az előadás közben megnéztünk, és arra is emlékszem, ahogy kiscsoportos foglalkozásban feldolgoztuk a hallottakat, illetve a látottakat.

Életem egy igen nehéz szakaszában találtam meg testvérem segítségével az Alphát, egy jó mély gödörben voltam. Válófélben 26 év házasság után a feleségemtől, külön élve a családomtól. Ebben a helyzetben engem a bűn és a bűntudatról szóló rész fogott meg nagyon az Alphából. Amikor a Misszió c. filmben a testvérgyilkos zsoldosvezér azt gondolja, hogy ő saját magára kiméri a büntetést és vezekel - na, ezen az estén, és a beszélgetés alkalmával segített hozzá engem a Jóisten annak felismerésére, hogy a tetteinkért a felelősséget természetesen vállalni kell, de hogyha valaki büntetést szabhat ki, az egyedül és kizárólag csakis Ő. Én nem mondhatom meg, hogy miben akarok vezekelni, mennyi idő kell, hogy a bűneimtől megszabaduljak, mert maga a Jóisten tudja csak egyedül kiszabni ránk, és végső soron - ez volt számomra a nagy megtérés pillanata – megbocsát, egészen biztosan megbocsát nekünk. Hiszen az Ő legnagyobb kincsét, az egyszülött Fiát adta mindannyiunkért. Ez egy nagyon fontos, és a későbbi életem részére egy meghatározó élmény volt. A filmet azóta háromszor-négyszer, de évente legalább egyszer biztosan megnézem.

Az Alpha utáni második évben a Jóisten megajándékozott egy társsal, egy új feleséggel, és meg is házasodtunk. Az Alpha utáni harmadik évben kaptam a Jóistentől egy munkahelyet, mert hogy ebben az időszakban munkanélküli is voltam, az Alpha utáni negyedik évben pedig megajándékozott bennünket egy életerős, egészséges kisfiúval, most pedig érkezőben van ennek a kisfiúnak a testvére is. Boldog házasságban élünk, és nagy örömmel járunk a gyülekezetbe.

Pin Goog