A lányok csak szórakozni akarnak

LAND_1440.jpg

Charlene, 37 éves, sikeres üzletkötő és DJ volt, most elmeséli az Alphának, hogy a munkaköri leírásával együtt, hogyan jött be az életébe a szex, a drogok és az alkohol, miközben hiába kereste a boldogságot és éjszakai nyugodt alvást.

Gyermekként ismerted-e a keresztény hitet?

A gyermekkorom legnagyobb részére nem volt hatással a kereszténység. Szüleim a földjükön gazdálkodtak, én Zimbabwében születtem és egyhetesen adoptáltak. 

Dél-Afrikában, Stellenboschban jártam egyetemre, biokémiát és genetikát tanultam. Szerettem a zenét és a bulizós életstílust. Hétvégén DJ-ként dolgoztam és olyan sokat ittam, hogy egy héten legalább háromszor még az eszméletemet is elvesztettem. Drogokkal is kísérleteztem, füvet szívtam és ecstasy tablettákat szedtem.

Mi miatt döntöttél úgy, hogy elhagyod Dél-Afrikát?

Egyik részről szerettem az életet, de féltem attól, hogy elveszítem a kontrollt, mert tényleg nagyon sokat ittam. A diploma átvétele után egy Cape Town-i jól menő klubban kaptam állást, mint DJ. De mivel itt nagyon könnyen lehetett droghoz jutni, tudtam, hogy ez a teljes pusztulásomhoz vezető út lett volna, és ezért inkább Londonba költöztem, gyógyszeripari értékesítési munkát vállaltam és hamar sikereket értem el.

Milyennek találtad az életet Londonban?

A Londonba való költözés nagyszerű dolog volt, minden új volt és jól éreztem magam, de 2002-ben kiléptem az akkori kapcsolatomból. Kipróbáltam a szexet, az alkoholt, a pénzt, a sikert, de egyik sem tett boldoggá. Még mindig sokat ittam és éjszakánként nem tudtam aludni.

"Kipróbáltam a szexet, a drogokat, az alkoholt, a pénzt és sikert, de egyik sem tett boldoggá."

Miért döntöttél úgy, hogy kipróbálod az Alphát?

Volt egy barátom, aki háromszor is hívott az Alphára, de minden egyes alkalommal csak kinevettem őt, mert nem érdekelt az egyház.

Pár héttel később egy másik barátom meghívott ebédelni. Elkezdett arról a kurzusról beszélni, amit épp akkor végzett, és közben azt mondta: „ez engem a helyes vágányra tesz, ez olyan nekem mintha az agyamat és a testemet felhangolnák.” Az gondoltam: „pontosan ez az, amire szükségem van!” Amikor megkérdezte akarok-e vele elmenni erre a kurzusra, anélkül, hogy tudtam volna mi is volt az, azonnal igent mondtam. Amikor elmondta, hogy ez a kurzus az Alpha, összeszorult a szívem. Mindenféle kifogással álltam elő, hogy kikeveredjek a meghívásból, de Tanya egyiket sem vette be.

Az volt, amit vártál tőle?

Londonban a Brompton-i Szentháromság templomban kezdtem az Alphát, és eleinte nagyon kínosnak éreztem az egészet. De észrevettem a kurzust vezető emberek sugárzó arcát és szerettem volna megkapni azt, amitől ilyen szépek. 

De valami okból kifolyólag irracionálisan féltem a Szentlélektől. Kiborított, így kezdetben még a Szentlélek hétvégére is vonakodtam elmenni. Végül mégis úgy döntöttem, hogy elmegyek. Imádkoztak értem és elképesztően jó volt. Úgy éreztem, mintha egy gyönyörű szél, a testemen keresztül áthömpölyögve megmosott volna. Zúgott az agyam, amely tele volt aggodalmakkal, zaklatottsággal, félelmekkel és zajokkal, de egyszer csak hirtelen lecsendesedett. Éreztem, hogy Isten szeret és teljesen elfogad engem. Olyan békességet éreztem, amely azóta sem hagyott el. Évek óta ez volt az első alkalom, hogy éjszaka tudtam aludni és a függőségeim szinte azonnal elmúltak.

"Éreztem, hogy Isten szeret és teljesen elfogad engem."

Úgy tűnik, hogy ezután a dolgok sok mindenben megváltoztak. A „Zimkids” elnevezésű karitatív tevékenységed hogyan kezdődött?

A következő karácsonykor megkeresztelkedtem és visszamentem Zimbabwébe, hogy meglátogassam a családomat. Miközben ott voltam, úgy éreztem Isten megmutatta mire van abban az országban szükség, és megkért tegyek valamit ennek érdekében. Azt válaszoltam, hogy Neki adok az időmből 6-12 hónapot, hogy segítsek Zimbabwében, és utána visszatérek a normális életemhez Londonban.

Végül a helyi templomunk Zimbabwe-i missziós útjának csoportvezetője lettem. Utunk során találkoztunk egy 7 éves kislánnyal, aki haldoklott és gondoskodásra volt szüksége. Minden Harare program tele volt, így egy vidéki kórházban találtam neki egy ágyat. A kórházban egy hátsó szobába vezettek, ahol 16 másik haldokló, elhagyatott kisbaba volt.  Bár pelenkájukat ki kellett volna már rég cserélni, senki sem látta el őket. Kimentem, hogy ételt vegyek nekik, de miközben az autót vezettem annyira sírtam, hogy meg kellett állnom a mezőn. Azt mondtam: „Uram, tudom, hogy nem ezt a sorsot szántad azoknak a babáknak, itt vagyok, használj engem. Csak mondd meg, mit tegyek, és én megteszem!”

Ezután a missziós út után az otthoni egyházközösségem csatlakozott hozzám és elindítottunk egy gyermeksegítő programot.  Abból a kis kezdeményezésből született meg a „Zimkids” és most már 6 alkalmazottunk is van, 120 gyereket támogatunk, és Zimbabwe legszegényebb területén 49 családot segítünk abban, hogy önfenntartók legyenek.

Nagyon hálás vagyok az Alphának, Isten eszközként használta, hogy magához vezessen és általa most, saját országomban árvákon és kiszolgáltatottakon tudok segíteni.

Téged is érdekel az Alpha? Keress egyet a közeledben

Charlene-ről és a ZimKids-ről itt tudhatsz meg még többet: zimkids.org

Pin Goog