Rács mögött a Quatre Caminsban

Teresa Valero, a spanyolországi Alpha egyik vezetője indította el az első Alphát a Quatre Camins börtönben. Az Alphát vezető csapat tagjai Novell püspök, a Fogolykiváltó Boldogasszony rendjébe tartozó (mercedárius) papok, valamint a helyi egyházközösség tagjai voltak. Az Alphát követően a püspök misét tartott a börtönben, amelyen három rab részesült a bérmálás szentségében.

Teresát a börtönben vezetett Alphával kapcsolatos tapasztalatairól kérdeztük.

Hol hallott az Alpháról?

A spanyolországi Solsona püspöke, Novell püspök evangelizációs küldötteként azt a megbízatást kaptam, hogy keressek új evangelizálási módszereket, amelyekkel fel lehet pezsdíteni az egyházközösségek életét.

Először Barcelonában hallottam az Alpháról egy bemutató nap keretében, majd részt vettem a nemzetközi Alpha-héten Londonban, idén ősszel pedig hat éve lesz, hogy elindítottuk az első Alpha-csoportot a régióban.

„Mindig is elhívást éreztem arra, hogy a társadalom leginkább reményvesztett tagjaihoz vigyem el az evangéliumot.”

Miért döntött úgy, hogy a börtönbe is elviszi az Alphát?

Amikor életemben először látogattam el egy börtönbe a püspökömmel, úgy 3 évvel ezelőtt, vágyat éreztem a szívemben, hogy Alphát szervezzek a börtönben élőknek. Mindig is elhívást éreztem arra, hogy a társadalom leginkább reményvesztett tagjaihoz vigyem el az evangéliumot: azokhoz, akik a legjobban szenvednek, a megsebzettekhez, azokhoz, akikkel senki nem törődik, és akiket senki nem akar megérteni, például a rabokhoz.

Hol vezetett Alphát?

A mercedárius rendi papokkal együtt bemutattuk az Alphát a katalán börtönmisszió igazgatásáért felelős hatóságoknak, és végül a Barcelonához közeli Quatre Camins börtön ajtaját nyitották meg nekünk. Ebben a börtönben 18-23 éves korú fiatalokat tartanak fogva.

Hogyan fogadták az Alphát a börtönben?

Nagyon jól! Noha az Alphát nem kötelező programként indítottuk, már az első napon 27 fiatal jött, s hamarosan harmincan lettek – ez volt a börtönigazgatóság által, férőhely és biztonsági okok miatt megszabott maximális létszám. Csak három fogvatartott nem fejezte be az Alphát, mert időközben más helyre vitték vagy szabadon engedték őket. Az intézmény részéről nem ütköztünk semmilyen ellenállásba, sőt nyitottak voltak az Alpha-koordinátor javaslataira.

„Az Alpha csodálatos módja a börtönevangelizációnak.”

Miben különbözik egy börtönben tartott Alpha a hagyományos Alphától?

Van néhány extra kihívás a börtönélet szigorából adódóan, különösen az ételekre vonatkozóan, de esetünkben a vezetőség maximálisan együttműködő volt. Az előadásokat a résztvevők életkorához (18-23 év), figyelemkapacitásához és a kulturális különbözőségekhez (sok latin-amerikai) kellett igazítanunk. Az előadásokat 30-percesre rövidítettük, és az volt a fő célunk, hogy megérintsük a szívüket.

Ami az Alpha szervezőcsapatát illeti, igyekeztünk megérteni és alkalmazkodni ahhoz, milyen is az élet egy börtönben. Képzésre és nagy alázatra van szükség ahhoz, hogy elfogadjuk és betartsuk a börtönben érvényes szabályokat, és megfogadjuk a börtön személyzetétől kapott ötleteket és figyelmeztetéseket, nehogy akaratlanul is veszélybe sodorjuk az Alphát.

Egy másik nagy különbség, hogy már néhány alkalom után erős kötődés alakul ki a résztvevők és az Alphát vezető csapat között. Az Alpha során érintett témák nagy hatással vannak a rabokra, s nekik, a legtöbb egyházközösségi taggal ellentétben, rengeteg idejük van arra, hogy a hitről gondolkodjanak, és válaszokat keressenek a bennük felmerülő kérdésekre.

Milyen változásokat látott a rabokon?

Lelki szinten igazi fejlődést láttunk a résztvevők életében. Új kérdések merültek fel bennük, mint például, hogy mi az igazi szeretet. Felfedezték a közvetlenséget és azt, hogyan építhetnek kapcsolatokat és barátságokat a börtönben. Jobban képesek meghallgatni másokat és reflektálni az elhangzottakra, képesek magukban gondolkozni és imádkozni. Egyre több hálát és bizalmat mutatnak. Azt is észrevettük, hogy az Alpha segített a raboknak, hogy megtapasztalják a külső személyekkel való kapcsolatépítés újfajta módját. Hosszú börtönbüntetésük ellenére derűlátóbbak, és bizakodóbban tekintenek a jövőjükre. Még azt is kiemelném, hogy sokat komolyodtak, és felelősséget vállalnak a döntéseikért. Egyfajta rendszerességet és stabilitást hozott az életükbe az Alpha. Néhányan telefonhívásaikat vagy a rokonaik, barátaik látogatását is lemondták, hogy részt vehessenek a Szentlélek-napon.

„Gyakran átfutott az agyamon a gondolat: Miért ők és miért nem én? Jobb lennék náluk? Ámulatba ejtett fiatal szívük jósága és kedvessége.”

Hogyan hatottak ezek a változások az Alpha szervezőcsapatára?

Az Alpha csodálatos evangelizációs lehetőség a börtönökben. Amikor olyan helyeken evangelizálunk, mint a börtönök, mindig két kézzel megyünk: az egyikkel adunk, a másikkal elfogadunk. Az üres kezünk előbb megtelik, minthogy át tudnánk adni azt, ami a teli kezünkben van, vagyis többet tanulunk, mint tanítunk. Az egész csapat többet kapott, mint amennyit adni tudott.

Sok ötlettel megyünk a börtönbe, de az ötleteinknek gyakorlatiassá kell válniuk, és akkor érezzük, hogy igazán evangelizáltunk, ha minden egyes résztvevővel baráti kapcsolatot építettünk ki. Minél jobban ismerjük őket, annál jobban tudjuk szeretni őket, és éreztetni velük, hogy tartoznak valahová.

Mindennap imádkozunk értünk, ők is a családunk. Gyakran átfutott az agyamon a gondolat: „Miért ők és miért nem én? Jobb lennék náluk?” Ámulatba ejtett fiatal szívük jósága és kedvessége.

Ön szerint más plébániáknak is kellene Alphát tartaniuk börtönökben?

Igen, úgy gondolom, hogy minden börtönbe el kellene vinni az Alphát. El kell nyerni a börtönigazgatóság bizalmát, és meg kell oldani a felmerülő nehézséget, mint például a közös étkezésekhez az étel biztosítását.

Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, mindig együtt kell működni a börtönben dolgozó önkéntesekkel, hiszen ez elengedhetetlen a szolgálat folytonosságának fenntartásához.

Mit tanácsolna annak, aki börtönben szeretne Alphát indítani?

Azt mondanám, hogy feltétlenül megéri a befektetett erőfeszítést. Az Alpha olyan módszert használ, amely több aspektusra épít. Az Alpha a közvetlen evangelizáció egyik formája, amely a fogvatartottak szükségleteire és elvárásaira igyekszik választ adni. Nagyon fontos, hogy akik az előadást tartják, osszák meg a saját bizonyságtételüket, legyenek őszinték, és egyszerűen beszéljenek.

A csapatmunka szintén rendkívül fontos. A régebb óta működő börtönmisszió önkéntesei bizonyára egy ideje már kapcsolatban vannak a fogvatartottakkal, ezért az Alpha vezetőinek igyekezniük kell, hogy beilleszkedjenek ebbe a már meglévő csapatba.

Szükség van még sok imára és böjtre mind a résztvevőkért, mind az Alphát vezető szolgálókért.

Fontos, hogy az Alpha-önkéntesek érezzék, Isten arra hívta őket, hogy elvigyék Krisztus üzenetét a raboknak, és hogy az Egyház nevében végzik a szolgálatot.

Ki szeretném emelni a börtönbeli Szentlélek-napot. Ez egy olyan nap volt, ahol a menny megérintette a Földet, és a börtön megtelt a Szentlélek erejével. Az egész napot együtt töltöttük a fogvatartottakkal: három előadást tartottunk, együtt játszottunk és ettünk. Mielőtt hívtuk volna a Szentlelket, volt egy csendes óra, amikor a rabok gondolkodhattak, beszélgethettek, vagy gyónhattak egy papnak.

Mindig emlékezni fogok arra a pillanatra, amikor láttam ezeket a fiatal férfiakat, ahogy sírtak az udvaron, felsorakoztak, hogy bocsánatot kérjenek az életükért, és egymás nyakába borultak... Mindegyikük be akart töltekezni a Szentlélekkel, és így is történt. Végül az öt pap, akik ott voltak aznap, letérdeltek és a rabok keze által fogadták a Szentlelket. Abban a pillanatban a rabok megtapasztalták annak a méltóságát, hogy Isten szeretett gyermekei lehetnek.

Pin Goog