Andi története

Andi története

Milyen volt az életed az Alpha előtt?

Amikor én születtem, egy értelmiségi családban kereszténynek lenni és templomba járni egy vidéki kisvárosban, eléggé „necces dolog” volt. Meg is kereszteltek, és dédnagymamámmal is rendszeresen imádkoztunk, azonban ez mindig egy misztikus, rejtett dolog volt. Ennek megfelelően hamar el is távolodtam a kereszténységtől.

Amikor a gyerekeim iskolások lettek, el kellett dönteni, hogy erkölcstant tanuljanak vagy hittant. A férjem gyakorló hívő családban nőtt föl, így természetes volt, hogy a hittant választjuk. Emiatt én is napi szinten foglalkoztam azokkal a keresztény vallást érintő témákkal, amikről a gyerekek az iskolában tanultak. Otthon is egyre többet beszélgettünk ezekről, és rendszeresen jártunk templomba. Részt vettem ugyan a miséken, de csak nagyon ritkán fordult elő velem, hogy meg is érintett az, amit hallottam. Talán másfél éve jött a templomunkba egy új pap, aki azonban minden egyes alkalommal olyan dologról beszélt, amihez tudtam én is kötődni, ami megmozdított bennem valamit.

Hogyan kerültél az Alphára?

Elkezdtünk beszélgetni ezzel az atyával, és egyszer mondta, hogy menjek el az Alphára. Én azt mondtam, „nem is tudom, nagyon elfoglalt vagyok, majd meglátjuk, talán…” Úgy voltam vele, hogy legfeljebb elmegyek az elsőre, és ennyi. Januárban, az Alpha előtt elmentünk a családdal síelni, ahol megsérültem. Az orvos azt mondta, hogy hat hétig pihennem kell, nem szabad megerőltetnem a lábam, nem szabad kilépnem a lakásból. A harmadik héten a felülvizsgálatkor az orvos állított a térdemet rögzítő szerkezeten, és egy kicsit szabad volt behajlítanom a térdemet. Ez azt jelentette, hogy be tudtam ülni a kocsiba! Tulajdonképpen mindegy volt, hogy hova, de valahova ki kellett mozdulnom! A lelkiismeretem – és az atya – nem hagyott nyugodni, így elmentem az Alpha második alkalmára.

Azóta is emlékszem arra a pillanatra, amikor beléptem.

Andi kávé.JPG

Milyen volt számodra az Alpha?

Egyszerűen fantasztikus volt! Azonnal azt éreztem, hogy itt a helyem.

Nagyon jó volt a dinamikája a vacsorának meg a kiscsoportnak. Az emberek szeretettel fordultak egymás felé, nagyon érdekes és informatív volt miden. A témák sem voltak rettenetesek. Semmi és senki nem volt tolakodó. Annak ellenére, hogy sok nehézség adódott, míg lelkileg és fizikailag eljutottam az Alphára, és az ellenállás is dolgozott bennem, mégis megtörtént a csoda. Azóta is nagyon hálás vagyok, hogy ez így alakult. Szkeptikus voltam, és nem volt számomra egyértelmű, hogy a kereszténység bizonyos elemeivel valaha is azonosulni tudok. Igen nehezen indult, de utána el sem tudtam képzelni a szerda estéket másképp.

A lelki nappal kapcsolatban is megéltem egy krízist. Nem értettem, hogy mi ez, miért jó ez, mi fog ott történni, mi is ez a Szentlélek, és miért van rá szükség. Legjobb szándékom ellenére ez a nap sem indult igazán könnyedén, délutánra azonban egy hatalmas nagy katarzisba torkollott az alkalom! Napokig semmi másra nem tudtam gondolni. Ez volt az Alphának a csúcsa. Utána nagyon hamar vége lett a kurzusnak, és iszonyatosan hiányoztak a szerdai alkalmak. Nagyon szerettem volna, hogy valahogy folytatódjon.

Mi történt az Alpha után?

Most segítőként működöm közre az őszi Alphán. Úgy érzem, hogy most helyeződik át a mindennapokba az, amit az első Alpha-ciklusban megértettem, megéreztem. Nem tudom, hogy hová fog ez kifutni, de sok minden átalakult bennem.

Lelkileg és szellemileg is nagyon jól érzem magam.