Zsombor története

Zsombor története

Milyen volt az életed az Alpha előtt?

„Bölcsőkeresztényként” nevelkedtem. A nagymamám mély erkölcsisége és vallásossága meghatározta a gyerekkoromat. Voltam elsőáldozó, és éveken keresztül ministráltam.

Ez az elköteleződés tizenéves koromban kezdett meginogni. 

Lett egy barátnőm, későbbi menyasszonyom, első feleségem, akivel távkapcsolatban éltünk 8 éven keresztül. A távkapcsolat nem tette lehetővé, hogy egybekeljünk, és emiatt választanunk kellett a vallás és a szerelem között. Két éven át nem gyóntunk, nem áldoztunk, és ez mindkettőnk hitéletében maradandó károkat okozott. Az exem két évnyi házasság után hagyott el. Ekkor szembesültem azzal, hogy az addig élethosszig tartónak gondolt szentségi házasság is könnyedén érvényteleníthető.

Haragudtam emiatt az egyházra, tele voltam sérülésekkel, frusztrációkkal.

Mélyen hívő második feleségemmel kezdetben nagyon jókat tudtunk beszélgetni a vallásról. Később már nagyon bosszantotta az örök kételkedésem, egyre merészebb gondolatkísérleteim. Ha elmentünk egy templomba, akkor hazafelé végig a prédikáció kapcsán kérdezgettem, hogy mit miért mondott a pap? Aztán mindig kifejtettem, hogy szerintem, hogy vannak a dolgok. Miután összeházasodtunk, elhívott egy Alphára. Ennek sem lett jó vége, csak még jobban eltántorodtam a kereszténységtől.

Utána éveken keresztül szinte mindenbe belekötöttem. Volt olyan, hogy egy szentmise közepén felálltam, és kijöttem a templomból, mert nem értettem egyet a pap mondanivalójával, vagy semmitmondónak éreztem a prédikációt. A feleségem szerint az a legfőbb problémám, hogy intellektuálisan akarom megragadni a vallást, és nem engedem közel a szívemhez Jézust.

Mi hozta a változást?

A megváltás tana, amivel mindig is hadilábon álltam. Nem értettem, hogy mi a logika abban, hogy Isten egy alma miatt évezredekre eltaszítja magától az emberiséget, majd miután megkínozzák és megölik a gyermekét, végtelen szeretettel mindent megbocsájt. Idén februárban is épp ezen törtem a fejem, és hosszan meséltem a kollégámnak munka közben arról, hogy mennyire értelmetlen dolognak tartom a megváltás tanát. A kollégámat, akivel sok dologban hasonlóan gondolkodunk, épp ekkor hívták el egy Alphára. A soron következő előadás épp erről a témáról szólt.

Megkérdezte, van-e kedvem eljönni vele.

Milyen volt számodra a második Alpha?

Izgultam. Az első szériából bőven maradt bennem kétség. Amikor beültem az előadást meghallgatni, egy isteni sugallat hatására azt gondoltam: meghallgatom, amit mondanak nekem, és utána megpróbálom a saját szavaimmal, jobban elmondani ugyanazt. Így aztán figyeltem, ízlelgettem, érlelgettem a gondolatokat.

Mikor az első előadás után fölálltam, teljesen más paradigmában kezdtem gondolkodni, mint azelőtt!

Az előadás végre segített megérteni a megváltás lényegét. Előtte tűzzel-vassal üldöztem az irracionális(nak tűnő) gondolatokat a vallásban, és bármikor képes voltam megizzasztani egy keresztényt az érvelésemmel. Mióta mélyebben megértettem a krisztusi tanítást, mindenhova viszem magammal, és ahol csak tudok, beszélek róla. Tavasszal tartottunk egy tréningsorozatot vezetőknek, amibe igen hangsúlyosan beemeltük a megváltás tanát. Emellett írtam egy cikket is egy HR magazinba „Mit keres Jézus a vezetői tréningen?” címmel. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam.

Miben segített az Alpha, és mi változott azóta?

Az Alpha idején sok nehézség és kellemetlen dolog történt velem és a családommal. Balesetek sorozata, halál, betegség, válás, munkahelyi nehézségek. Ha nem lettek volna ezek az alkalmak, akkor nem is tudom, hogyan csináltam volna végig ezt az időszakot. Így viszont elkezdtem hinni abban, hogy Isten vezet bennünket.

Az Alphán minden egyes alkalom egy hatalmas „aha”-élménnyel zárult nekem. Minden alkalommal azt éreztem, hogy valami a helyére kattan.

Megértettem az imádság lényegét, a bűn kérdését, a megváltást – ez volt a legfontosabb – és azt, hogy hogyan gyógyít Isten. Továbbra is vallom azt, hogy Istenhez intellektuális úton is el lehet érni, és hogy legalább olyan biztos ez az út, mint azé, aki „csak” a szívét nyitja meg. Nekem nem hitem lett, hanem bizonyosságom. Mindennek a tetejébe kaptam egy olyan közösséget, akiktől nem szeretnék elszakadni, ezért most ősszel csatlakoztam az Alpha csapatához segítőként.